Búcsút int, az ősz, a nyárnak :
TOLNAY E. LÁSZLÓ 1907 - 1985. - BABUSA MIKLÓS 1925 - 1988 ..
Irigyelik, hogy én téged szeretlek :
KIS ANGYAL ERNŐ 1899 - 1968. - SZALAY LÁSZLÓ 1914 - 1990 ..
Halkan pengesd :
SZALAY LÁSZLÓ 1914 - 1990. - NEMES RÓZSA 1903 - 1977..

SZALAY LÁSZLÓ 1914 - 1990 ..

Szalay László : Búcsút int az ősz a nyárnak

Zene : Tolnai E. László 1907 - 1985 ..
Szöveg : Babusa Miklós 1925 - 1988 ..

Búcsút int, az ősz, a nyárnak, dér csókol meg, minden rózsaágat,
Kihaltak, a messze tájak, fecskék útján, sötét, varjak szállnak.
/:Hová lett, a virágillat, tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent, vihar tépett, az életem, sárgult falevél lett:/

Nyomába, a téli ködnek, símogató, enyhe szelek jönnek,
A napsugár játszi, könnyed, melengeti, a megdermedt földet.
/:Sárgult levél elporladt már, a, faágakon apró, rügyek ülnek,
Utánunk is újak jönnek, örök sorsa, ez az életünknek:/
-------------------------------------------------------------------
Zene : Kis Angyal Ernő 1899 - 1968 ..
Szöveg : Szalay László 1914 - 1990 ..

Irigyelik, hogy én téged, szeretlek,
Mit bánom én, akármit is beszélnek.
Nincsen nálad, szebb, és jobb, a világon,
Érzem, hogy csak, te lehetsz, a párom.
/:Szívem ennél jobbat, nem is tehetne,
Csak azt mondd meg, hogy igazán szeretsz-e?
Nem lesz soha, veszekedés mi nálunk,
Bú nélkül, éljük majd, a világunk.:/

Amióta, megigéztél szemeddel,
Nem bírok, a szerelmes szívemmel.
Ha kinyílik, a sok virág, a réten,
Elhozlak, lakodalmas szekéren.
/:Olyan boldog menyecske lesz belőled,
Hogy arról, az unokák is beszélnek.
A gólya is, fészket rak ám, mi nálunk,
Boldogan, éljük majd, a világunk.:/
--------------------------------------------
Zene : Szalay László 1914 - 1990 ..
Szöveg : Nemes Rózsa 1903 - 1977 ..

Halkan pengesd, ezt, a csárdást, hogy szívem, oly nagyon, ne fájjon.
Hogy egy hűtlen, csalfa asszony, arcomon, bánatot ne lásson.
/:Nem bújdosom azért világgá, huncut aki bánja, most húzd rá!
Aztán újra halkan, csendben, a szívem ,nehogy megrepedjen.:/

Asszony népség, csalfa népség, csapodár, a legény szívéhez.
Hódítgatja, csábítgatja, azután szava sincs, szegényhez.
/:Nem bujdosom, azért világgá, huncut aki bánja, most húzd rá,
Ezt a csárdást addig járjuk, amíg hű szeretőt találunk.:/