Nyíregyházi nótaest - Szabó Sándor nótacsokrot énekel

Ezüsthajú öregapám rég meséltél nékem
Az ablakom holdsugár fényével
Mégis hogy ha most mesélnél úgy örülnék néki
Pedig már az unokámnak én szoktam mesélni
Réges régen elköltöztél meg is itt vagy köztünk
Még estéken szomorúan téged is köszöntünk
//Nótáid is eldaloljuk azt a sok sok szépet
Ezüsthajú öregapám nem felejtünk téged//

Azt mondják a Mennyországban égő mécses minden lélek,
S hogy valaki meghal akkor, ha egy mécses tövig égett,
Megüzenném Szent Péternek, hogy az én csöndes életem már nem élet,
És ha a szóbeszéd igaz, még ma éjjel oltsa ki az enyémet.

Azt mondják a Mennyországban, minden szívnek van egy fája,
S mikor egy szív szerelmes lesz, dúsan virul minden ága,
//Tudok én egy szép asszonyról kinél szebbet a Mennyország nem látott,
De meghalhatok mindhiába, mégse hajt a szíve fája virágot!/

Vörösbort ittam az este, angyalom, ragyogom, csillagom.
Most is részeg vagyok tőle, angyalom, ragyogom, csillagom
//A lábamon alig-alig állok, mégis szeretnek a lányok,
Angyalom, ragyogom, csillagom.//

Fölment az én rózsám Pestre, angyalom, ragyogom, Csillagom
Újságárus lett belőle, angyalom, ragyogom, csillagom
//Másnak hordja az újságot, nékem a szomorúságot,
Angyalom, ragyogom, szeretem a bort.//

Kimegyek a nyíregyházi vasút állomásra



Sárgára van a vonatnak négy kereke festve,
Azon visznek engem Budapestre.
/: Ott várnak a göndör hajú szép kislányok,
Én meg csak úgy betyárosan kacsingatok rájok.:/

Megérkeztem Budapestre, várnak rám a lányok,
Képeslapot írok a babámnak,
/: Megkérdezem, szeret-e még úgy mint régen,
Mert különben Budapesten száz is akad nékem. :/

Addig jó, míg jó a kedvünk, szól a nóta a csárdában.
Hány liter bor van már bennünk, mennyi van még a pohárban,
/: Húzzad prímás, kell a jó kedv, csapj a húrba, cifrázzad,
Megtanítjuk ezt a csárdást még ma este a világnak.

Addig jó, míg szól a nóta, vígan járjuk a csárdában.
És ha kedvünk fogytán volna, újra töltünk a pohárba.
/: Húzzad banda, nincs még reggel, búslakodni ráérünk,
Ezt a csárdást együtt járjuk, minden este, amíg élünk.:/