Zene: Sándor Jenő
szövegíró : Füredi Vilmos

Máté Ottília - Nótacsokor

Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány,
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, dalos ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy vidám, tüzes huszár.
Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg szól egy magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.

Lent a Maros partján árva lett az aranyhajú lány,
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Künn már virág sincsen, a régi kert csupa gyom,
Kinéz a kertre, s a kis szívébe valami fáj még nagyon...
Nem lehet azt parancsolni senkinek:
Hogy azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
/:Amíg lesz egy piros rózsa,
amíg szól a magyar nóta, felejteni parancsszóra nem lehet.:/


Zene és szöveg: Borzó Miska

Maros vize folyik csendesen,
Borulj a vállamra édesem,
/:Nem borulok, van már nékem szeretőm,
Szüret után lesz az esküvőm.:/

Mit tagadod rózsám, hogy szeretsz?
Boldogságunk üdve, titka ez!
/:Nem lesz annak vége, vége soha sem:
Maros vize folyik csendesen.:/

Zene: Fráter Lóránd
Szövegíró: Csillai Kálmán

Ott ahol a Maros vize messze földön kanyarog,
Ott ragyognak a legszebben a tündöklő csillagok.
Szüntelen csak oda vágyom, oda vágyom,
Ott lakik a mennyországom, boldogságom,
Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog.

A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban,
Barna fürtű szép kislányban szeretőre találtam.
/:Ha megölel, ha megcsókol pici szája,
Reám ragyog a mennyország boldogsága,
A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban.:/


Zene: Kiss Angyal Ernő
Szöveg: Szakács László

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó, ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél,
Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turul madár!

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár, s a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiomlott annyi drága vér.
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Kárpát szent bércére búgva száll, büszkén áll a magyar turul madár!