Sándor Jenő-Szenes Andor: Nem lehet azt parancsolni
Énekel Gyöngyösi Kiss Anna

Kísér: Berki Béla
Élt a Maros partján valahol egy aranyhajú lány,
Minden tavasz estén kiszökött a házuk kapuján.
Csókos, piros ajkán ragyogott a napsugár,
Remegve várja, jön-e a párja, egy szerelmes, fes huszár.

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Lent a Maros partján árva lett egy aranyhajú lány.
Csend van dalos ajkán, és az arca igen halovány.
Kint már virág sincsen, a régi kert csupa gyom,
Kinéz a rétre, s a kis szívébe' valami fáj még nagyon...

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Nem lehet azt parancsolni senkinek,
Azt szeresse, kit a szíve nem szeret.
Amíg lesz egy piros rózsa,
Amíg lesz egy magyar nóta,
Felejteni parancsszóra nem lehet.

Ott ahol a Maros vize messze földön kanyarog,
Ott ragyognak a legszebben a tündöklő csillagok.
Szüntelen csak oda vágyom, oda vágyom,
Ott lakik a mennyországom, boldogságom,
Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog.

A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban,
Barna fürtű szép kislányban szeretőre találtam.
Ha megölel, ha megcsókol pici szája,
Reám ragyog a mennyország boldogsága,
A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban.

Hajnalom, csillagom, hogyha látlak kitárul a karom
Jobb karom, bal karom, átölellek ha éppen akarom
Nékem nyílik minden rózsa, szép az élet, víg a nóta
Hajnalom, csillagom csókolj meg hát anyányszor akarom

Hogyha szád csókot ád rózsaszínű köröttem' a világ
Édesem, kedvesem rögtön elhágy' miattad az eszem
Rabja lettem szép szemednek, úgy szeretlek, majd megeszlek
Hogyha szád csókot ád táncra perdül köröttem' a világ