Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki.
Így sohase vártak, így sohase kértek.
Így még nem szerettek soha, soha téged.

Minden virág az én szerelmemből nyílik,
S ez az én szerelmem elkísér a sírig.
/:Minden nóta az én bánatomat zengi.
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.:/


Eresz alatt fecskefészek, fecskemadár sírva nézlek.
Te voltál itt a múlt nyáron, nem hagytál el mint a párom.
Látlak-e még fecskemadár? Lesz-e tavasz, lesz-e még nyár?
/:Ha én akkor már nem élek, azért nálunk rakjál fészket.:/

Zene, és Szöveg: Dóczy József 1863 - 1913 ..
Megáradt a patak, elmosta a partot,
Azt mondják felőlem, hogy szeretőt tartok.
//Kinek mi gondja van rája?
Hadd járjon a falu szája!
Ennek a legénynek én leszek a párja.

Virágos a szűröm, száz forintért vettem,
Fázott a galambom, reá terítettem.
Betakartam, hogy ne ázzon
Megöleltem, hogy ne fázzon
Csak arra vigyáztam: senki meg ne lásson.

Azt mondják a szoknyám véges-végig ráncba,
Piros bőr a csizmám, úgy megyek a táncba.
//Pruszlikomon piros rózsa,
Ajkamon a babám csókja,
Beszéljen a világ, nem tehetek róla


Minek a szőke énnékem, mikor a barnát szeretem.
Neki a földön párja nincs, de még a mennyországban sincs.
Eszem a szemed mindenit, ne nézz reám mert megvakít:
A pici szádat csókolom, az égbe szállok angyalom.

Zene: id. Boka Károly
szövegíró : Herodek Sándorné

Csitt csak, rózsám, hallod, micsoda régi nótát hallok.
Sej, haj, dínomdánom, de csuda csárdást penget az én cigányom.
Hopp hát rózsám járjad perdüljön táncra táncos lábad
Ég a talpam, tudd meg, míg ez a nóta járja, dehogy halunk meg.
//Húzzad prímás, betyár a kedvem,
Sarkantyú peng, a szoknya lebben,
Perdülj, fordulj karomba párom,
Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.

Zajt ne üss-mousieur-idesüss!
Amit válaszolok az is szimpla dolog:
Lány van száz,aki véled cicáz
De azért te csak eggyel játssz!
Valahogy nehogy elfeledjed
A szemeddel,s a szíveddel.
Kikeresni közülük éppen azt az egyet,
Azt aki néked kell!