1.

Maros menti fenyves erdő aljába
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.

Maros menti fenyves erdő aljába

Százados úr búcsúzik a századtól,
Előveszi harci sípját, és belefúj
Oly szépen szól harci sípja,
A századját visszahívja..

Maros menti fenyves erdők aljába.

Öreg baka búcsúzik a századtól
Össze szedi a szerelvényét, s elindul
//Isten veled kedves bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A Maros menti fenyves erdők aljába.//


Hogyha ír majd, édesanyám, írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot az öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek sajnálták-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem!

Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!
//Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írjon, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem!//


Esik eső csendesen, lepereg az ereszen, az ereszen,
Esik eső csendesen, lepereg az ereszen, az ereszen.
/:Sár lesz abból, tudom én azt, jön a babám, érzem én azt,
Esik eső csendesen, lepereg az ereszen, az ereszen.:/


Befogom a lovam,befogom a lovam zöldre festett kiskocsimba,
Elviszem a búzám,elviszem a búzám budapesti gőzmalomba.
//Megkérem a lisztes molnárt,őrölje meg a búzámat,
Úgy is más öleli,úgyis más öleli az én kedves galambomat.//

Csingilingi csárda, csingilingi csárda fehérre van bemeszelve.
Oda jár a legény, oda jár a legény mulatozni minden este.
Minden lánynak van babája kivel mulat a csárdában,
hej csak az enyém, az a barna legény hervad el a kaszárnyába.


Minek a szőke énnékem, mikor a barnát szeretem.
Neki a földön párja nincs, de még a mennyországban sincs.
Eszem a szemed mindenit, ne nézz reám mert megvakít:
Ha pici szádat csókolom, Magam a menyben gondolom.
Hej a szemednek mindenét ,ne nézz reám mert megvakít
A picike szádat csókolom ,magam a mennybe gondolom.

/Tavasszal nyit az ibolya, későn hervad el a rózsa.
Nem hervad el a barna lány, nem hervad el ilyen korán!
Jaj a szemednek mindenit ne nézz így rám mert megvakít
Ha a kis szádat csókolom magam a mennyben gondolom.






( Írok, írok édesfiam, írok a falunkról.
Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.
/:Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba mint régen.
S az a kislány kit szerettél kinn nyugszik a csendes temetőben.:/

Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfa
És a sarki kiskocsmában magyar nóta járja
Elfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki Téged
Csak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged )Nincs a dalba)