Szeretettel köszöntelek a Éljen a magyar nóta közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Éljen a magyar nóta vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Éljen a magyar nóta közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Éljen a magyar nóta vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Éljen a magyar nóta közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Éljen a magyar nóta vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Éljen a magyar nóta közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Éljen a magyar nóta vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Énekel : Szalay László
Szövegíró: Weigand Tibor
Elhagyott egy sápadt arcú asszony,
S most átvirrasztom az éjszakát.
Nótaszóval gyógyítom a lelkem,
Tán elfelejtem egyszer magát.
Nem tudom, hogy mért volt hozzám hűtlen,
S ha tudnám is, ám meg sem érteném,
De könnyen meglehet, hogy én hibáztam,
Mert nem vigyáztam magára én.
Én átmulatok minden éjszakát,
Mert elfeledni nem tudom magát.
A pezsgő tartja bennem még a lelket,
Mert józan fejjel nem bírnám tovább.
Az életem sötét és oly sivár,
A lámpafény számomra napsugár.
Egy züllött, lump csavargó lett belőlem,
De magának ez nem fog fájni már.
Minden este másfelé bolyongok,
S maga sem boldog olyan nagyon.
Néha-néha felsír, mintha látnám,
Kitekint árván az ablakán.
Elfeledni nem lehet a múltat,
Az száz formában mindig visszatér,
S majd meglátja hogy minden kincs hiába.
A gazdagság semmit sem ér.
Én átmulatok minden éjszakát,...
...De magának ez nem fog fájni már.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!