Sárga rózsa ne virágozz . :
TARNAY KISS LÁSZLÓ - HOLLAY BERTALAN 1930 - 2011..
Nincsen nékem száz hold földem . :
TARNAY KISS LÁSZLÓ - HOLLAY BERTALAN 1930 - 2011..
Engem aztán ne sajnáljon senki . :
BABICS LÁSZLÓ 1880 - 1950. - ID . KALMÁR TIBOR 1893 - 1944 ..
Búcsút int az ősz a nyárnak . :
TOLNAY E. LÁSZLÓ 1907 - 1985. - BABUSA MIKLÓS 1925 - 1988 ..

HOLLAY BERTALAN 1930 - 2011 ..

Hollay Bertalan : Sárga rózsa ne virágozz késő ősszel -Nincsen nékem száz hold földem - Engem aztán senki ne sajnáljon - Búcsút int az ősz a nyárnak

Zene : Tarnai Kiss László ..
Szöveg : Hollay Bertalan 1930 - 2011 ..

Sárga rózsa ne virágozz késő ősszel.
Szerelmedet kisangyalom ne feledd el.
Mert a rózsa illatát a nyárban ontja,
Aki feled a szerelmét csak hazudta.

Hazugság a rózsaillat, a szerelmed.
Így hát, mint egy rózsaágat eltemetlek.
Elfeledlek, eltemetlek új tavaszra,
Emléked lesz szívemben a sárga rózsa.
-----------------------------------------
Zene : Tarnai Kiss László ..
Szöveg : Hollay Bertalan 1930 - 2011 ..

Nincsen nékem száz hold földem, nincsen nékem nagy házam.
Apró gyermek létemre már térdig jártam a sárban.
/:A nagy lányok rám se néztek azt mondták, hogy nőjjek még.
Aztán mire legény lettem férjhez ment a huncut nép.:/

Azóta sincs házam, fődem sosem leszek gazdag már.
Azt se mondom, hogy a lányok álmodozva néznek rám.
/:Nem is kell, hogy szeressenek elég nékem egy asszony.
És ez az egy csak te lehetsz, drága kincsem, galambom.:/
------------------------------------------------------
Zene : Babics László 1880 - 1950 ..
Szöveg : Id.Kalmár Tibor 1893 - 1944 ..

Engem aztán senki ne sajnáljon.
Ami nékem úgy is fáj, senkinek se fájjon.
Megiszom a borom, eddig is úgy éltem.
Se italt, se szívet senkitől se kértem.

Még nekem volt mindenkinek adtam.
De én soha senkitől, semmi jót sem kaptam.
/:Most, hogy szegény lettem, most is csak úgy élek.
Se italt, se szívet senkitől se kértem.:/
------------------------------------------
Zene: Tolnai E. László 1907 - 1985 ..
Szöveg : Babusa Miklós 1925 - 1988 ..

Búcsút int az ősz a nyárnak,
Dér csókol meg minden rózsaágat,
Kihaltak a messze tájak,
Fecskék útján sötét darvak szállnak.

||:Hová lett a virágillat,
Tarka mező, zengő madárének?
Mindent, mindent vihar tépett,
S az életünk sárgult falevél lett:||

Nyomába a téli ködnek
Símogató enyhe szelek jönnek...
A napsugár játszi' könnyed,
Melengeti a megdermedt földet...

||:Sárgult levél elporladt már,
Faágakon apró rügyek ülnek...
Utánunk is újak jönnek,