Rózsa, rózsa, sárga rózsa, harmatos hajnalom bimbót hajt.
Messze szálló illatával küldök én angyalom száz sóhajt.
/:Hogyha mosolyog a szép reggel, rózsaillat keltsen fel,
Hull a harmat, itt a hajnal, kékszemű angyalom ébredj fel.:/

Rózsa, rózsa, sárga rózsa, egy deres alkonyon elhervad,
Halkan sír egy régi nóta, húzatom, hej pedig rám virrad.
/:Száll a muzsikaszó, halkan száll, húzatom, hogy nem nagy kár!
Dérvirágos alkonyatkor kékszemű angyalom elhagytál.:/



Ne gondold, hogy az őszi szél csak a bánat felhőt hordja
Hogy a hulló sárga levél, emlékeztet a tavaszra
Az időnk egy örök kerék, egyszer öröm egyszer bánat
De, ha két szív úgy akarja, az örömnél megis állhat.

II.
Ősszel volt, hogy megláttalak, tudtam többé nem feledlek
Mint az árnyék rabod lettem, rabja a te két szemednek
A szívünkben a boldogság, és az öröm van azóta
Mert ne gondold, hogy az őszi szél, csak a bánat felhőt hordja.



Józanságra nagy bennem az akarat,
Néha azért le-leiszom magamat.
Nézd el rózsám ezt a csekély hibámat (hisz)
Néha még a Balaton is megárad

Mikor engem keresztelni akartak,
A nevemet elfelejtette a pap.
Édesanyám megüzente a papnak,
Kereszteljen leánycsalogatónak!



Akinek a lelke beteg s gyenge szive vérzik.
Hajítson be négy-öt litert minden nap egy hétig.
/:Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit.
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.:/

Búnak-bajnak orvosságát kiskocsmákban mérik.
Ott kúrálgatom magamat hajnaltól-éjfélig.
/:Öt-hat litert behajítok, ej azt a kis késit.
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.:/



Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje,
Halvány sárga, de halvány sárga annak levele,
Én is olyan, én is olyan halvány sárga vagyok,
Volt szertőm, egy csinos barna kislány,
De már rég elhagyott.

Majd ha egykor hűtlen babám, összetalálkozunk,
Úgy megyünk el egymás mellet, még csak nem is szólunk,
Te mégy jobbra, hűtlen babám, én megyek balra,
Sárba taposom fényképedet, nem veszlek el soha.