Búcsú Molnár Lászlótól
1944.02.29. (Kiskunhalas) –2020.04.26. (Budapest) - 76 év
Már gyermekként küzdelmes volt az élete, és az is maradt élete végéig. Hiszen édesapja kis vegyesboltját államosították és ezzel meg is bélyegezték az egész családot. Abban a korban ehhez ennyi is elég volt. A jó képességű fiú X-es minősítése miatt még középiskolába se mehetett. Ipari tanuló lett. Ott is kiváló tanuló! A középiskolát csak jóval később végezhette el.
Szerető családi légkörben nőtt fel. Az édesapját rajongással szerette, szinte bálványozta élete végéig. Különös kapcsolata volt édesapjával, aki soha meg nem bántotta, csak mindig fenntartás nélkül szerette. Már kisgyermek korától nagy érdeklődéssel hallgatta László Imre, Cselényi József, Kalmár Pál és a többi nagy nótaénekes dalait tölcséres gramofonjukról. Ekkor rakott fészket lelkében - az élete végéig legnagyobb szerelme -, a magyar nóta. Túlérzékeny művészlélekkel áldotta meg a Teremtő. Gyönyörűen énekelt, festett képeket, rajzolt. A művészi pályán azonban nem elég csak a tehetség, szerencse is kell hozzá. Magyarnóta énekesként sok szép és nagy sikere volt. Látva azonban a többiek foglalkoztatását, mégis mellőzöttnek érezte magát. Joggal! Nehezen viselte, hogy a szereplést, a babérokat nem mindig a tehetség szerint osztogatják. A művészvilág bizony nehéz terep. Tele van irigységgel, féltékenységgel, könyökléssel, kiszorítással. Szerénységétől, udvariasságától igen távol állt a törtetés, vagy az, hogy valakin is átgázoljon.
Számos énekes társa, a zenészek és a közönség mindig elismerték a tehetségét. Vörös Sárinál tanult énekelni. László Imre, a magyarnóta egyik legnagyobb művésze nagyra értékelte a stílusát, hangját. Bokor János barátja utolérhetetlen hallgató nóta énekesnek tartotta. Faller Istvánon, Máté Ottilián, Gaál Gabriellán kívül azonban nemigen volt pártfogója, aki a média szerepléseit és turnéit segítette volna. A művészete így bizony sajnos állandó megélhetést nem tudott biztosítani. Kénytelen volt a hivatására szánt drága időt más, jövedelmező munkákkal felemészteni.
Nehézségei ellenére nagyon szerette a vidám társaságot. Vendégszeretete legendás volt. Rendkívül jól főzött, gyakran látta vendégül a rokonait, barátait, munkatársait. Ilyenkor vég nélkül anekdotázott, minden élethelyzetre azonnal tudott találó nótaszöveget vagy irodalmi részletet idézni. Kitűnő memóriája volt. Gárdonyi Géza 9 kötetes Göre Gábor könyveiből mindig szó szerint idézett. Életét a család, a gyermekei, unokái aranyozták be igazán. Példamutató életet élt, szerető férj, családszerető, példás apa volt. A nővéréhez is különleges szeretet fűzte, élete végéig.
Halála előtt hosszú ideig szenvedett. Kénytelen volt tűrni súlyos betegségét. Szerető felesége és családja mellette állt ebben a nehéz időszakban is, mielőtt visszaadta lelkét Teremtőjének.